Jamie: Úristen, nem emlékszem semmire! Vagyis inkább arra nem, hogy mi történt tegnap.

Jamie: Szép szoba... De ez nem az én házam. Ja, tudom! Ez az alaptábor! De hogy kerültem ide? Tegnap egész biztos nem jöttem errefelé.

Jamie: A legegyszerűbb, ha lezuhanyozok, felveszek egy ruhát és kérdezősködök.

Jamie: Öhm... Bocsánat, nem tudtam, hogy van bent valaki... Hú, de jóképű...

Liang: Semmi gond, gyere csak! Már jól vagy?

Jamie: Igen. Elnézést, de ki vagy?

Liang: A nevem Liang. Én hoztalak el Landgraabéktól. Eszméletlen voltál.

Jamie: Ohh, köszönöm.

Liang: Szívesen. De most elmegyek inkább, hagylak készülődni.

Jamie: Kedves emberek között vagyok. Ez jó jel. És jó tudni, hogy ennyire kedvesek a franciák. De szerintem ez az ember nem francia volt. És ha a nevét nézzük, azt mutatja, hogy nem az. Jajj, mi ez a zaj?

Jamie: Tűz van! Tűz van! Úristen, az az ember ég!

Jamie: Ne félj, megmentelek!

Jamie: Hála Istennek, megmentettem. De ot volt egy másik ember, aki végig csak engem bámult. Annyira, hogy belepirultam. Ő is szép volt.

Jamie: Kirohantam, és feladatot kerestem, hogy minél távolabb legyek tőlük, és gondolkozhassak végre.

Jamie: Eszembe jutott, hogy azért francia barátaim is vannak. És az egyiknek segítség kell. Odamegyek, és nyugodt lehetek végre mindentől.