Penelope: Uhh, mi történt? Hahó, Jason! Itt vagy?

Jason: Igen... Valahogy visszakerültünk a házba, nem tudom...

Penelope: És időben is utaztunk, mert nappal van.

Jason: Vajon mindenki emlékszik mindenre?

Penelope: Valószínű. És a rossz boszorkányok sem értek még oda a palotába.

Jason: Honnan veszed?

Penelope: Az égen közeledik mindenki, és egyenesen a ház felé tartanak.

Penelope: Csakhogy a védelmi vonalat nem tudják áttörni a gonoszok.

Jason: De egy már áttörte.

Penelope: Kicsoda?

Jason: Frances. Így most nekünk van félni valónk.

Penelope: De nem félünk. Le fogjuk győzni őt. Vége van.

Jason: Akkor menjünk.

Penelope: Felkészültél?

Frances: Hogy merészelted átállítani magadhoz Jasont!

Phoebe néni: Én nem....

Frances: Akkor miért jöttek el mind a ketten az erődömbe, hogy végezzenek velem?

Frances: Vissza kellett forgatnom az időt!

Phoebe néni: Hagyj békén! Neked itt nincs helyed!

Penelope: Ott van. veszekszik Phoebe nénivel.

Jason: Nézd! Még a nap is a mi oldalunkon áll! Nem lesz elég ereje...

Penelope: Ami azt jelenti, hogy neked se...

Jason: De a nap a jók oldalán áll! Vagy nem? Akkor segíthet nekem is, ugye?

Penelope: Csak nézz magadra, és megkapod a választ.

Penelope: Figyelj, ha nemsokára dél lesz, az azt jelenti, hogy te is elkezdesz gyengülni. Tehát most vagy soha. Véged van, Frances!