Julien: Hogy történt?

Antonio: Szóval anyád nem vigyázott sokat rád...

Antonio: Ő csak a maga dolgával törődött...

Antonio: Ne csinált semmi mást, csak ült és olvasott...

Julien: Anya, lemegyünk a pincébe?

Erin: Nem, nem soha, és ne is kérdezd többet! Egy szót se többet erről!

Julien: Hát ez eléggé fura... És csak homályban állt össze a kép... Na sziasztok!

Antonio: Szia!

Daniel: Szia!

Julien: Szia anya! Itt van a citrom, amit kértél! Hoztam szőlőt, almát és görögdinnyét is!

Erin: Köszönöm! De valamit tudnod kell. Az az emlék, amit hallottál Antoniótól, az hamis.

Erin: Az nem úgy volt, ahogy ő mondta...

Erin: Az lehet, hogy sokat ültem és olvastam, de sokat játszottunk együtt.

Erin: Valamikor fel is olvastam neked, de volt olyan is, hogy tanultam.

Julien: Anya, lemegyünk a pincébe?

Erin: Most nem, de megígérem neked, hogyha meg fogod érteni, hogy mi miért történt, akkor leviszlek a pincébe.

Erin: Te sokat próbáltál bejutni, de én megmondtam neked, hogy várd meg, míg megérted, hogy mi miért történik.

Folytatom!